36. rész Újra megismerni

-Bonnie szemszöge-

Logan 3 napja kelt fel a kómából. Azóta nem voltam bent nála, mert nem ismer meg. Nem akarok túl rámenősnek tűnni. Most már teljesen megnyugodtam, mivel felébred. Bár nem ismer fel, még visszatérhetnek a régi emlékei. Éppen indultam reggelizni, amikor csörgött a telefonom.
-Szia Pam!- köszöntem.
-Szia Bonnie. Lehet egy kérésem?
-Persze mond csak.
-Bejönnél Logan-hez? - kérdezte és meglepetésemben meg sem tudtam szólalni. Kis idő múlva megszólaltam : -Persze, bemehetek hozzá.
-De most kéne, mert nekünk dolgunk van.
-De mégis mit mondjak neki? Nem emlékszik rám. -mondtam.
-Próbáld meg elmesélni a közös emlékeket. Talán eszébe jut.
-De bemehetne Amber, vagy Tess.
-Igen, de ők is velünk jönnek. Légyszíves menj be hozzá egy kis időre. -kérlelt tovább.
-Rendben. Reggeli után benézek hozzá.
-Köszönöm. Szia.
-Szia Pam!
 Nem értem miért hagyja ott a beteg fiát. Nem így ismertem meg. De mindegy is. Talán valami jó is kisül belőle.
Reggeli után be is mentem hozzá. Még ébren volt és éppen a reggelijét ette.
-Szia. -köszöntem, bár kicsit félénken.
-Szia Idegen. -mosolygott. -Bonnie, ugye?
-Igen. Mit eszel? - kérdeztem.
-A kórházas kaja.. De a legjobb, hogy van hozzá puding. - mosolygott megint. És ez a Logan Henderson-féle mosoly, amit imádok.
-Hogy érzed magad? -kérdeztem, kicsit oldottabban.
-Elég jól vagyok. De megmagyarázhatnád honnan ismerlek.
-Ez túl hosszú történet lenne.
-Oké. akkor majd legközelebb. Kérsz pudingot? -nyújtotta felém pudingos kanalát. - Rajta, legalább kóstold meg. - mosolygott.

-Logan szemszöge
Nagy nehezen elfogadta a pudingot. Ekkor bevillant egy kép. Az álmaimból.
-Te vagy az a lány.
-Milyen lány? -kérdezte kissé ijedten.
-Akivel álmodtam. Te voltál a... - mondtam, de még én sem értettem miről beszélek.
-Álmodtál velem? - kérdezte.
-Ez olyan hihetetlen? - elmosolyodott.
-Nem. Érthető. Tudod, a baleset előtt mi együtt voltunk.
-A feleségem vagy? - kérdeztem.
-A fele..? Nem.  Még csak a kezemet sem kérted meg, nemhogy a feleséged legyek. -mondta.
-De álmomban a feleségem voltál... -ezt nem értem.
-Tudod Logan, az álmok a tudatalatti kivetődése. - jött a szobába a családom, és mondta okos kishúgom.
-Igen, tudom Amber. Mostmár. Tehát, lehet, hogy meg akartam kérni a kezed, mielőtt történt a baleset?
-Erről nem tudok semmit. -mondta Bon.
-Mi sem. - mondták hugaim egyszerre.
-Én tudok erről valamit.- mondta Apa.
-Mesélj. - várta mindenki a történetet.
-Talán holnap. Eléggé kimerültnek tűnsz kicsim. -mondta Anya, majd odajött és megigazította a párnám.
-Jó legyen. Tényleg kimerültem kicsit. Nem bánod Bonnie?
-Pihenj csak. Mindannyian azt akarjuk, hogy meggyógyulj. - válaszolta és adott egy puszi a homlokomra. - Nekem most mennem kell. Sziasztok. -megfordult, de utánaszóltam.
-Remélem holnap is jössz. -mondtam neki, erre mosolygott.
-Persze, jövök. -mondta, majd elment. Eléggé elfáradtam, ezért nemsokára el is aludtam.

35.rész Ébrenlét

-Logan szemszöge-

Kinyitom a szemem. Fogalmam sincs hol vagyok. Próbálok közbenézni a szobában, és egy kórháznak tűnik. A széken mellettem alszik valaki. Nem látom az arcát, mert ráborul az ágyra amin fekszem.. A másik oldalon is van egy szék, ezen anyukám ül. Ő is alszik. Még mocorgok, amire mindketten felébrednek. Mostmár látom a lány arcát. Nem tudom ki az, de ismerős valahonnan. Nagyon szép lány.
-Logan, édesem. - mondja anya.
-Szia anya! - mondom, bár még kicsit nehezen megy. A lány kimegy a szobából. - Hol vagyok?
-Egy kórházban. - válaszolja.
- Mi történt? - kérdem.
- Beverted a fejed. - mondta anya, de éreztem, hogy még nem fejezte be. Nem is tudtam, mert közben a lány visszajött egy orvossal.
-Mr. Henderson, jól érzi magát? - tette fel a kérdést az orvos. Én csak a lányra tudtam koncentrálni.
-Honnan vagy ismerős? - kérdeztem a lánytól.
-Mr. Henderson nem ismeri fel a lányt? - kérdezi az orvos, miközben rámutat.
-Ismerlek, de nem tudom ki vagy. Nagyon ismerős, de nem tudom. - válaszoltam őszintén.
 -Logan, nem tudod ki ő? - tette fel a kérdést ismét anya.
-Nem. - mondtam.
-Bonnie vagyok. - válaszolta a lány.
-Szia Bonnie. - mosolyogtam. Ő is mosolyog. Nagyon szép a mosolya.
-Szia Logan.  - mondta végül.
-Honnan ismerlek? - kérdeztem.
-Ezt később elmesélem. Hogy érzed magad? - kérdezte Bonnie.
-Jól vagyok, bár egy kicsit fáj a fejem. Meg a vállam is.
-Igen, mivel meglőtték önt mr. Henderson. Elesett és beütötte a fejét. Ez miatt kómába esett. - magyarázta az orvos.
Miután már mindent értettem beszélgettünk Bonnie-val. Fáradtnak tűnt így hazaküldtem. Még mindig nem tudom honnan ismerem.

34. rész Újra elragad a sötét

-Bonnie szemszöge-

2 hete folyamatosan bejárok Logan-hez a kórházba, de semmi sem változott, kómában van azóta is. Az orvos szerint jót tehet neki, ha a beszélünk hozzá. Amikor bemegyek hozzá beszélek neki, megfogom a kezét, de még nem reagál semmire. Az orvos szerint idő kell hozzá. Nagyon beverhette a fejét. Nagyon szeretem, és nem akarom elveszíteni. Amikor nem a kórházban vagyok, akkor a kistesómmal játszok.

Visszamenetem és fogtam a kezét. Kértem hogy ha hall szorítsa meg. De semmi. Egyszer csak egy könnycsepp folyik le az arcán.

-Logan szemszöge-

És végre újra világos. Egy szobában vagyok, a lány fogja a kezem.  Sír. Meg akarom kérdezni miért, de nem tudok megszólalni. Nem tudom, mi történik velem. Érzem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Aztán megint alszom, alig egy pillanatig láttam a lányt és egy szobát, ami kórházinak nézett ki. A sötétben botorkálom, amikor a baba sírását hallom. Elindulok a hang irányába, de valamibe beverem a lábam. Erre felkapcsolódik a villany, felnézek és látom a feleségem, aki fogja a kislányom.

- Nagyon fáj? –kérdezi. Fejemet rázom. Nevet. Olyan szép a mosolya.

- Jössz reggelizni? – kérdi megint. Bólintok.

- Elvitte a cica a nyelved? – megint nevet. Én is nevetek.

- Nem. – válaszolok- És megyek reggelizni.

Elindultunk lefelé a konyhába. Leültünk az asztalhoz, reggeliztünk. Ezután átmentünk a nappaliba és beszélgettünk.

-Logan, szerinted melyik színű függöny menne a falhoz? –kérdi.

-Nem tudom, de tudod mit rádbízom.

-Mint mindig. – mosolyog.

-Milyen évet írunk? –kérdezem, de a választ már nem hallom. Újra elragad a sötétség. 

33. rész Mintha álom lenne csupán

-Bonnie szemszöge-

Amikor megláttam a fegyvert Lucas kezében nagyon megijedtem, és próbáltam ellökni Logan-t, de már túl késő volt. Sajnos eltalálta, majd miután meglátta, hogy ott fekszik az ölemben és vérzik Lucas kezéből kiesett a fegyver. Teljesen leblokkoltam és fogalmam sem volt mit tegyek. Persze gondolhattam volna, hogy mentőt kéne hívni, de nem tudtam. Logan elájult, de szerencsére- vagy nem- nem fejen találta el őt Lucas. Valószínűleg beverhette a fejét, mert most az is vérzik. Amikor ezt megláttam erőt vettem magamon, összeszedtem magam és rögtön tárcsáztam is.

A mentők 10 perc alatt kiértek. Gyorsan bevittük, felhívtam a szüleit, akik hamar odaértek.  Szóltam a srácoknak és ők is a kórházba jöttek.

-Mi történt? –kérdezték egyszerre. Elmeséltem mindnet és a rendőrök is odajöttek, mert lőtt sebesülésnél muszáj kideríteni a dolgokat. Nekik is elmeséltem mindent és mire végeztem addigra ki is jött az orvos, aki megvizsgálta Logan-t.

-Sajnos rossz hírt kell közölnöm. – kezdte az orvos, mire Logan anyukája és én is sírni kezdtünk. – Mr. Henderson sajnos kómába esett. A golyót műtét útján eltávolítottuk, de beverte a fejét, ami előidézte a kómát. De nekem most mennem kell. A szülei bemehetnek hozzá, de csak pár percre.

-Köszönjük! – mondta Pam és Jeff, Logan szülei.

Ők bementek, de csak pár percig maradhattak. Közben megérkeztek anyuék is. Egyetlen vigaszom a drága kistestvérem volt, aki mint mindig, most is felvidított egy kicsit.

-Logan szemszöge-

Megpillantottam a pisztolyt és nem tudtam hova tenni. Bonnie szintén látta és meg is ijedt, meg is próbált ellökni, de nem sikerült. Eltalált. Hatalmas fájdalmat éreztem, és azt is éreztem, hogy eldőlök és beverem a fejem. Ezután már nem maradt meg semmi. Talán csak egy álom. Álom egy lányról aki nagyon szép. Ül mellettem és sír. De vajon miért? Nem értem. Ezután elsötétül minden.

Fogalmam sincs, hogy menni idő telt el mire újra világosban vagyok. A lány még itt van, de nem látom az arcát. Nem olyan helyzetben vagyunk mint legutóbb. Valami miatt más az egész. Ez biztosan csak egy álom, mert a lány mellettem fekszik. Hallom a nevetését és ahogy a nevemet mondja, olyan szexin mellesleg. Hallom egy kislány sírását. Erre a lány felkel és elindul a hang felé.

-Nem jössz? –kérdezi. Elindulok utána és egy szomszédos szobába megyünk. Tök rózsaszín, és pici. Vagyis csak pici gyereknek van berendezve. A lány odamegy és felveszi a síró kisbabát.

-Jól van semmi baj. –mondja a babának. –Megfogod? –kérdezi és rámnéz. Ekkor látom meg gyönyörű arcát.

Bólintok, hogy megfogom. Át is adja a babát és a kicsi elhallgat. Gyönyörű kis lányka.

-Meglátszik, hogy apa karjaiban elalszik, mint mindig. –mondja a lány. Valószínű, hogy a feleségem. Gyűrű van az ujján és az enyémen is hasonló. Mindemellett mellettem feküdt és van egy kislányunk. Vajon milyen évet írunk? Mire megkérdezhetném már késő, mert újra elragad a sötétség és a kis családom eltűnik.

32.rész A fájdalmas igazság? Nem...

-Bonnie szemszöge-

-Szóval Lucas, most mit fogsz tenni?-kérdeztem.
-Majd meglátod szépségem.
-Ne már Lucas.
-Nyugi, elküldtem az üzenetet Logan-nek és már tuti, hogy úton van.
-Ohh..
-Azt hitted, hogy elengedlek?
-Reménykedtem.
-Tudod Bonnie a remény hal meg utoljára.
-Ahham.
-Látom, nem vagy beszédes kedvedben. Legalábbis, ha nem arról beszélünk amiről te akarsz.
-Jól látod.
-Oké, akkor azt hiszem, hogy magadra is hagylak. Elintézek pár dolgot.- És el is ment. Én csak ültem a sötétben és gondolkoztam, még mindig azon, hogy mi történhetett.
Pár óra múlva visszajött és elvitt magához a házukba, ahol az egész családja jelen volt.


-Logan szemszöge-

-Srácok SMS, Bonnie-tól. Vagyis Lucas-tól.
-Olvasd már. -kiabált James.
-"Gyere el hozzánk az első géppel. Lefoglaltam a jegyedet a 14:40-es járatra. Egyedül, ha valaki még jön akkor Bonnie megbánja. Tudod hova kell jönnöd. A mielőbbi viszontlátásra barátom. L"
-Oké, akkor menned kell. Úgy is vége a turnénak.- mondta Kendall.
-Igen és kivinnétek a reptérre?
-Persze, induljunk. -mondták egyszerre a srácok. Ki is mentünk és fel is szálltam a gépre. Egyedül mentem, mert nem akartam kockáztatni.
A gép pár óra múlva leszállt és egy taxival elindultam Lucasék háza felé. Nem sok kellett és oda is értem. Lucas kijött, és az ajtóban várt.
-Csak hogy itt vagy. Gyere be. -bementünk és ott volt mindenki. Lucas családja és Bonnie is.
-Mit akarsz Barnes? -kérdeztem.
-Mond el az igazat a barátnődnek. Hogy mit csináltál a húgommal.
-Nem csináltam semmit.
-Nem, tényleg?!? Akkor nézz rá. -ránéztem és láttam, hogy Bonnie is. - Most mesélj a barátnődnek.
-Logan, mi történt? -kérdezte Bonnie.
-Oké, elmesélem. 4 évvel ezelőtt, amikor még nem volt meg a banda, randiztam Lucas húgával. Jöttünk hazafelé és én vezettem. Melissa felől belénk hajtott egy autó. Nekem nem lett semmi bajom, de Melissa lebénult.
-Egy életre tönkretetted a húgomat.- kiabált rám Lucas, de ekkor Meli gurult közénk a kerekesszékével.
-Nem az ő hibája volt Lucas. Hányszor kell még elmondani?
-Nem, Mel! Ne mond ezt.
-Lucas, elraboltad a barátnőjét? - kiabált Melissa.
-Igen, azt akartam, hogy fájdalmat érezzen.
-Lucas, te bolond vagy. - kiabálta Bonnie. -Ha Melissa nem haragszik, akkor te miért?
-Mert, miatta kell így látnom a húgomat.
-Lucas, nézz rám!- kezdte Meli. - Logan addig mellettem volt ameddig én nem szakítottam vele. Én dobtam őt.
-Igen, de csak azért, mert nem akartad hátráltatni.
-Dehogyis Lucas. -förmedt rá Meli.
-Ha szeretett volna, akkor még most is veled van.
-Haver, egyszer randiztunk, nem voltunk szerelmesek. -mondtam.
-Nem érdekel Henderson, akkor is fizetni fogsz érte!- és előhúzott egy fegyvert, majd BUMM!!

31.rész A Titok

- Bonnie szemszöge-

Lucas elment és amíg vissza nem ért gondolkodtam, vajon mit tehetett Logan, amiért ennyire bosszút akar állni rajta. Nem volt sok időm, mert Lucas hamar visszaért kezében egy szatyorral.
-Remélem szereted. - lobogtatta meg a zacsit.
-Nem. - már majdnem kiabáltam,pedig nagyon éhes voltam.
-Az első "randinkon" is ilyet ettél. És akkor még szeretted.
-Most már nem, vagyis nem ilyen körülmények között.
-Szóval akkor kérsz vagy nem?-kérdezte és mosolygott. Gyanúsan mosolygott.
-Csakhogy így nem tudok enni. -próbáltam megemelni a megkötözött kezem.
-Majd én segítek. - ajánlotta fel. Arra gondoltam, hogy kiköti a kezem.
-Oké. -és emeltem a kezem, de hiába, mert csak nevetett. -Miért nevetsz?
-Nem gondoltad komolyan, hogy kikötözlek, ugye? Túl kockázatos lenne.
-Akkor mégis hogy fogok enni?
-Így. -mondta és nyújtotta felém a muffint. Először elfordítottam a fejem, de már nagyon korgott a gyomrom és rá kellett jönnöm, hogy muszáj ennem. Beleharaptam, bár kicsit bizonytalanul.
-Hagytam, hogy megetess, most beszéljünk.-mondtam miután megettem a sütit.
-Miről szeretnél beszélni?
-Mondjuk, hogy miért is vagyok itt?
-Erről már beszéltünk.
-Igen, egy részét tudom, de most mondhatnád már, hogy mit tett.
-Na jó legyen. A húgommal randizott, de ezt már mondtam. Történt valami a randi alatt, vagyis után. Logan hibája volt, és mivel tönkretette a húgom életét én is ezt teszem az övével.
-Mégis mi történt?
-Nem muszáj mindent megtudnod egyszerre. De várjunk csak, tehát mégsem ismered olyan jól... És tudod mit, majd elmondja ő, legalább még fájdalmasabb lesz neki.
Erre a kijelentésre nem tudtam mit mondani. Ezek szerint elenged?? Hiszen máshogy nem is tudná Logan elmondani.


-Logan szemszöge-

Még csak most kaptam vissza és máris elveszik. ezt még megbánja az a kis... Közben a fiúk előálltak egy-egy tervvel, de mind abszurd. James ötlete, hogy hívjuk az FBI-t. Carlos szerint állítsuk be terroristának Lucas-t és akkor biztos segít valaki. Kendall pedig azt mondta, hogy avassuk be a lányokat is, hiszen nekik, mindenre van ötletük. Bár azt se vették észre amit arra hazudtunk, hogy a legjobb barátnőjük miért nincs itt.
De ez mégsem olyan rossz ötlet. Így hát beavattuk a lányokat is. Cseppet sem lepődtek meg,sejtettek valamit. Oké, a hazugság tényleg kicsit gagyi volt.Tényleg hihetetlen volt, hogy Bonnie lekéste a gépet. Bonnie mindig pontos, sőt...
-Srácok, tényleg azt hittétek, hogy nem vesszük észre, hogy hazudtok? -kérdezte Amy.
-Nagyon régóta ismerjük Bonnie Even-t és ő soha nem késne.- mondta Sonia.
-Bocsi?!- mondtam és kérdeztem. Erre a fejüket rázták.
-Van valami tervetek? -kérdezte Berta.
-FBI? -mondta James.
-Ugyan már. -vágták rá egyszerre a lányok.
Carlos is elmesélte a tervét, amire elkezdtek nevetni a lányok.
-Nekem van jobb ötletem. -mondta Amy. - Keressük meg a családját.
-Logan te ismered a családját nem? -kérdezte Sonia.
-Igen. -válaszoltam egyszerűen.
-Akkor menj és kérdezd meg, nem tudják-e, hogy hol van Lucas.
-Azt hiszem, hogy ez nem jó ötlet. -mondtam.
-Miért? -kérdezték teljesen egyszerre.
-Mert.. -hajlottam rá, hogy elmondom, de mégsem. -Erről nem szeretnék beszélni.
-Akkor most mi legyen?-kérdezte James.
-Nem tudom. -És ebben a pillanatban kaptam egy sms-t.

30. rész Még mindig fogságban

-Bonnie szemszöge-

-Hello megint Bonnie. - mondta Lucas, miután visszajött.
-Elmondanád, hogy mit tett Logan, amiért így berágtál? -kérdeztem és próbáltam minél kedvesebbnek hangzani.
-Ohh.. Visszatért a kedves Bonnie.
-Szóval?
-Szóval mi?
-Elmondod vagy nem?
-Ahhoz még korán van. -ránézett a kezén lévő órára. -És hoppá, elment a repülőd. Tudod nemsokára már földet is ér. Csak egy baj van... Te nem vagy rajta. Milyen csalódott lesz mindenki...
-Fejezd be. És válaszolj a kérdésemre.
-Nem, nem, nem Bonnie. Itt én vagyok az aki parancsolgathat.- miközben mondta, megfogta az arcomat.
-Enged el. - mondtam.
-Oké, de nem azért mert azt mondtad.
-Ahham persze.
-Talán azt akarod, hogy bekössem a szád?
Csöndben maradtam.
-Na így már jobb. Most kikötlek és elmegyünk egy másik raktárba. De egy szót se, és légy természetes ha találkoznánk valakivel.
Gond nélkül átjutottunk a másikba. Egy idősebb párral találkoztunk, de csak mosolyogtam, mintha minden jó lenne. Ezután összekötözte a lábam és a kezem, de most nem székhez.
-Miért kellett átjönni? -kérdeztem.
-Nem a te dolgod. És ennek örülni fog a barátod. Talán már észrevette, hogy nem vagy a gépen. Elővette a telefonom és csinált vele egy képet. És elküldte.

(Ide más kép került mint a szereplőm, bocsi)

-Logan szemszöge-

Lassan indulhatok is a reptérre. Kölcsönkértem a tánctanár autóját, aki oda is adta, hiszen nagyon jó barátok vagyunk. Kimentem a Noblesville Airport-ra. Vártam. A hangosbemondóban mondták: ,,A Los Angeles-i járat 5 perc múlva földet ér. "
Vártam hát 5 percet és az emberek jöttek. De Bonnie nem volt sehol. Kijött  már a személyzet is, így rájöttem, hogy Bonnie nincs a repülőn. Indultam kifelé nagyon csalódottan, amikor kaptam egy üzenetet. Bonnie-tól. Megnyitottam hát és olvastam is. " Szerintem vedd át a barátnőd csomagját, mert a végén árverésre kerül majd. Ja és nézd meg a képet! U.i: Ne szólj senkinek, vagy baja lesz a kis hercegnőnek. -L "
Megnéztem a képek, és hirtelen megijedtem. Bonnie nála van összekötözve? Elindultam a csomagokért, aztán vissza a fiúkhoz. Út közben azon gondolkoztam, hogy mit mondjak nekik.
Visszaértem és már vártak.
-Hol van Bonnie? -kérdezték egyszerre.
-Hol a Hugom Logan? -kérdezte James.
-Öhmm..
-Na már, mond..- kiabált rám James.
Nem vettem figyelembe őket és hátramentem a csomagtartóhoz, kivettem a csomagokat, ami Bonnié, és felvittem a buszra.
-Logan, - jött utánam James. -hol van?
-Nem mondhatod el senkinek. - megmutattam neki az üzenetet és a képet is.

James vágott egy hasonló képet:

Majd 2 perc múlva megszólalt: -A kis rohadék. Ezt még megbánja..
-Meg ám. De a többieknek mit mondunk. -kérdeztem.
-Az igazat. -válaszolta.
-DE... Baja eshet.-mondtam szaggatva.
Azért elmondtuk a többieknek is, de megígértettük, hogy nem szólnak senkinek. Közösen akartuk kiagyalni, hogy mi legyen, de Showtime van. 10 perc még a kezdésig.